A Közveszélyes Munkakerülő írt ma a Super Crazy Guitar Maniac Deluxe 2 című flashes csodáról:

Billentyűzettel kell gitározni, vicces, és el is lehet tölteni valamennyi időt vele, bár aztán egyre bosszantóbb, hogy - nálam legalábbis - néha akad, és ilyenkor nagyon jól mellé lehet ütni. Természetesen a GH fílingjét - ami a legfontosabb alkotóelem ugye - ne keressük benne.

Ha már GH klónok, említsük meg a Frets On Fire című open source történetet, na ez az a projekt, amivel jól lehet illusztrálni, hogy mit sem ér technikai alapokon közelíteni ehhez a játszhatóság-fíling dologhoz. A FoF elég jól utánozza a GH működését, és mégis, egyszerűen fos, nem jó játszani vele. Azok a kis munkás részletek, ugye, meg valami olyan alkotóerő, ami a programozói szint felett van valahol.

(Nem beszélve arról, hogy nem fogok borzalmasan szar public domain számokat játszani, amikor Iggy Popot is lehet, de ez messzire vezetne.)